Először is nem voltam bent. Hát ez felháborító. Kint vártam fél órát agggódva. Persze ha éppen feltárulkozva kérdeznek rá, hogy bejöhetek-e hát... Na mindegy, tanultam és legközelebb szigorúan utasítanom kell Vikit hogy be akarok menni. De megérte várakozni. Hála istennek, mindkét bébi megvan, és egészségesen fejlődnek. Lehet bogarászni a fényképet, mondjuk jelen állás szerint kiskutyánk és nyuszink lesz, mert gyerekre még kevésbé hasonlítanak, de reménykedünk, hogy emberformájuk lesz előbb utóbb. Van szívhangjuk is mindkettőnek egészségesen ver és fejlődik a szíve. Szóval egyre biztosabb, hogy ikreink lesznek, nagyszülők készüljetek, lesz meló bőven :D Most 4 hosszú hétig nem nézzük meg őket. De azért kívülről csinálunk majd minden nap egy fotót Viki pocakjáról, így nyomon lehet követni a fejlődést. Aztán majd csinálunk belőle kisfilmet. Vagy nagyot. Mi minden esetre nagyon boldogok vagyunk. Ja még valami, Viki a 20. héttől már nem dolgozhat. Jelzem az 3 hónap....

Na és íme a kis perecek (avagy kiskutya és nyuszi):